Megyunk Monterey-be.

Jovo heten Keddtol apa Readingbe megy. Hetfon meg nem lesz bolcsi.
Igy aztan egesz heten kettesben leszunk Ritaval.
Nem lesz konnyu.
Mar nem birok annyit mozogni, szorakoztatni , birkozni vele,mint has nelkul.
Plusz nehez idoszaka van, amint lattuk az elozo bejegyzesekbol.
Egy sima pelus csere hosszas lihegest igenyel. Rita mindenben ellenallast tanusit.
Ha ruhat adnek ra, o levenne, ha levennem , akkor o folvenne. Ha pelusoznam, akkor
felall, ha felallitanam, akkor kocsonyava lesznek a labai. Ha szeretnem, hogy beszalljon az etetoszekbe, akkor kiszall, de ha ki kell szallnia, akkor visszamaszik. Es igy tovabb egesz allo nap.
Es uvolt, hogy "no no no", gondolom azert, mert szeretnenk, hogy magyarul mondja, es szeretnenk, ha
igent mondana.
Dobalja a kajakat. Eddig erre meg nem talaltunk gyogymodot. Sokmindent kiprobaltuk.
Nem tulajdonitottunk jelentoseget, lecsesztuk, elmagyaraztuk, szigoruan neztunk, vagy meg a kezere is vertem.
Egyik sem hasznal.
Sajnos az elmult napok orjongesei kozepette meg harap, csip es rug is. Ugy megharapott, hogy sebes lett.

Most ezutan orommel kellene neznem az egyutt toltott egy het ele? Es nagyon nagyon faradt kezdek lenni a terhessegtol. Lehet, hogy o is ezt erzi, es igy bosszul meg.

Viszont!!! Egyszer mar belepisilt a WC-be, es a bolcsiben is hajlando tobbszor raulni.
Kezetmosni meg mindennel jobban imad. Mondja is, hogy "kezege, kezege". Ezzel az "Igy mossuk
a kezunket" c. dalra utal, amit anya szabdon forditott nagolbol.

Utana meg 21-en megyunk egyutt Montereybe.
Nem mertem megegyszer vallalkozni arra, hogy otthon maradok Ritaval egyedul.
Inkabb repulunk vele harmasban. Meglatjuk, hogy jo dontesnek bizonyul e.
Hatha jol sikerul majd egy kis nyaralasnak.